Ez az a téma, ahol a legtöbb elavult információ kering. Aki pár éve tájékozódott, még a régi rendszert ismeri — ami azóta gyökeresen megváltozott. Nézzük tisztán, mi a helyzet ma.
Az elszámolás pontos szabályai és díjai időről időre változnak, és szolgáltatónként, szerződéstípusonként eltérhetnek. Ez a cikk az elveket magyarázza el, hogy értsd a rendszert — a rád vonatkozó konkrét feltételeket mindig az aktuális szolgáltatói tájékoztatóból és a szerződésedből ellenőrizd.
A korábbi rendszerben a hálózat egyfajta ingyenes, végtelen akkumulátorként működött. A nyáron betáplált feleslegedet gyakorlatilag „eltették", és télen ugyanannyiért visszavehetted. Csak az éves egyenleg (a szaldó) számított: ha annyit termeltél, amennyit fogyasztottál, a végén nagyjából nullára jöttél ki.
Ez rendkívül kedvező volt a napelem-tulajdonosoknak — és pontosan ezért nem volt hosszú távon fenntartható. Ez a modell megszűnt.
Az új rendszerben a betáplálást és a vételezést külön kezelik, és a kettőnek más az ára:
A kulcs a kettő közötti különbség: sokkal többet ér az az energia, amit magad használol fel, mint amit eladsz. Ez az egyetlen mondat az egész új logika lényege.
A régi világban mindegy volt, mikor használod az áramot — a hálózat elintézte. Az újban az időzítés pénz. Minden kilowattóra, amit akkor használsz el, amikor a paneled épp termeli, a teljes vételezési árat spórolja meg neked. Amit viszont betáplálsz, azért csak a töredékét kapod.
Ebből következik, hogy az új rendszerben az önfogyasztási arányod — a megtermelt energiád hány százalékát használod fel magad — a legfontosabb szám. Minél magasabb, annál jobban jársz.
Hogyan növelheted?
A régi szaldós világban egy napelemes rendszer megtérülése egyszerűen számolható volt. Az új rendszerben a megtérülés jobban függ a saját szokásaidtól: attól, hogy mennyit tudsz a termelésből azonnal felhasználni.
Két azonos méretű rendszer, két háztartásnál, különböző idő alatt térülhet meg — pusztán azért, mert az egyik család napközben is otthon van és fogyaszt, a másik meg csak este ér haza. Ezért nem lehet egyetlen univerzális megtérülési számot mondani.
Van még egy fontos részlet: ha sokkal többet termelsz, mint amennyit fel tudsz használni vagy be tudsz táplálni, a felesleg egy része akár el is veszhet — vagy mert az inverter visszaszabályoz, vagy mert a betáplálásnak is vannak korlátai. Ez is amellett szól, hogy ne túlméretezz, hanem a valós fogyasztásodra tervezz. A helyes méretről a méretezés cikkünkben írtunk.
A felmérésnél megnézzük a fogyasztási profilodat — mikor és mennyit használsz —, és ehhez tervezzük a rendszert úgy, hogy a lehető legtöbbet tudd magad felhasználni. Ez az, ami a bruttó elszámolás világában a valódi megtakarítást hozza, nem pusztán a panelek száma.
