Az elektromos autó legnagyobb kényelme, hogy otthon tölthető: reggelre tele van, és sosem kell töltőre vadászni. A telepítés viszont nem csak annyi, hogy „felszerelünk egy dobozt a falra".
Minden elektromos autóhoz jár egy hordozható töltőkábel, amit sima háztartási konnektorba lehet dugni. Működik. Vészhelyzetben, ritkán, kis távolságoknál rendben is van.
Napi használatra viszont nem alkalmas. A háztartási konnektor és a mögötte lévő vezeték nem arra van tervezve, hogy 10-12 órán át folyamatosan terheljék. A csatlakozó melegszik, a régi kötések öregednek — ez tűzveszélyt jelent.
Ráadásul lassú: egy ilyen töltés 2,3 kW körüli teljesítménnyel megy, ami éjszakánként alig 20-25 kWh-t tölt.
A leggyakoribb hiba, amivel találkozunk: valaki „csak ideiglenesen" tölt konnektorról, aztán ez lesz a napi rutin. Fél év múlva jön a hívás, hogy megolvadt a konnektor. Ha rendszeresen töltesz, wallbox kell.
Az otthoni AC fali töltők jellemzően 3,7 kW és 22 kW között adnak le teljesítményt. De itt van egy fontos csavar:
Hanem az autóba épített fedélzeti töltő (onboard charger) — az AC oldalon ő a szűk keresztmetszet. Sok autó egyfázison csak 7,4 kW-ot, háromfázison 11 kW-ot fogad. Hiába teszel fel 22 kW-os wallboxot, ha az autó 11-et tud.
Mielőtt töltőt választasz, nézd meg az autód adatlapján, mennyit fogad AC-n. Ezután méretezünk.
Egy egyszerű számítás. Ha egy 60 kWh-s akkumulátort 0-ról 80%-ra töltesz, az kb. 48 kWh energiát igényel:
48 kWh ÷ 7,4 kW ≈ 6,5-7 óra
Vagyis egy 7,4 kW-os egyfázisú töltő egy éjszaka alatt bőven feltölti a legtöbb autót. A 11 vagy 22 kW-ot akkor érdemes fontolgatni, ha napközben is gyorsan kell tölteni, vagy több autó van.
Ez a döntő kérdés, és itt válik el a jó telepítés a rossztól.
A ház maximális áramfelvételét a mérőóránál lévő főbiztosíték határozza meg. Ez az áramszolgáltató tulajdona, és a szerződésedben rögzített értékű.
Ha a meglévő teljesítményed nem elég a töltőnek (a főzés, a bojler és a hőszivattyú mellett), akkor teljesítménybővítésre van szükség.
Nem mindig kell bővíteni. Egy dinamikus terheléskezeléssel (load balancing) ellátott töltő folyamatosan figyeli a ház fogyasztását, és lejjebb veszi a töltési teljesítményt, amikor a család főz vagy mos. Így a meglévő főbiztosíték is elegendő lehet — csak lassabban tölt olyankor. Ez sokszor olcsóbb és gyorsabb megoldás, mint a bővítés.
Jó hír: magánháznál az otthoni töltő telepítéséhez nem kell hatósági engedély. (Közterületen, középületnél már igen.)
Ettől függetlenül van, ami kötelező, illetve erősen ajánlott:
Ezek nemcsak papírok: biztosítási káresemény esetén ezek döntik el, hogy fizet-e a biztosító.
Sokan azt hiszik, hogy az elektromos autót majd „éjszakai árammal" töltik olcsón. Ez jogilag nem működik.
A vezérelt (B) tarifás áramot a szolgáltató időszakosan ki-be kapcsolja, és meghatározott fogyasztókhoz (pl. villanybojler, hőtárolós kályha) kötött. Az elektromos autó nem tartozik ezek közé, tehát nem tölthető róla jogszerűen.
Létezik külön kedvezményes tarifakonstrukció EV-tulajdonosoknak, de ennek megvannak a maga feltételei, plusz költségei, és napelemmel együtt jellemzően nem használható. Hogy kinek éri meg, az egyénileg különbözik — érdemes végigszámolni.
A legolcsóbb kilowattóra az, amit a saját tetőd termel. Egy jól összehangolt rendszerben:
Ha a környékeden gyakran kapcsol le az inverter túl magas hálózati feszültség miatt, egy okos töltő pont akkor kezd tölteni, amikor a feszültség kúszik felfelé — így a saját termelésed nem vész el, és a hálózat is hálás.
Egyszerű képlet:
költség = megtett km × fogyasztás (kWh/100 km) ÷ 100 × kWh-ár
Példa: évi 15 000 km, 20 kWh/100 km fogyasztás → 3 000 kWh évente. Ez a mindenkori áramártól függően jelentős összeg, de napelemről töltve ennek töredéke.
Felmérjük a meglévő hálózatot, megnézzük a főbiztosítékot és a fővezetéket, és megmondjuk őszintén: kell-e bővítés, vagy megoldható terheléskezeléssel. Ha van napelemetek, összehangoljuk a kettőt. A végén dokumentációval és VBF-fel adjuk át — nálunk ez alap, nem felár.
